A következőkben Meszlényi Attila - A világvége illemtana című könyvét ajánlom figyelmetekbe. Sok érdekes kérdést és választ vett fel világunkról, az emberi viselkedésről és jelen kor életvitelének hibáiról, sok tanácsot és lehetőséget mutat be, amely előnyére válhat mindenkinek. A következőkben beszéljen helyettem néhány idézet:
Előszó
Azoknak, akik élni szeretnének
Az apokaliptikus jóslatok beteljesülését hiába várjuk - már beteljesültek. Ahogyan egyes teológusok szerint a teremtés napjai alatt évmilliókat kell értenünk, ugyanúgy a világvége sem egyperces kataklizma, hanem századokig tartó folyamat, amit lassúsága folytán nem érzékelünk. Beleszülettünk, természetesnek vesszük, és szorgosan dolgozunk rajta tovább.
Akárcsak a spiritizmus szellemei vagy a filmipar zombijai, nem is tudunk róla, hogy meghaltunk. Ha mégis élni akarunk, új életet kell kezdenünk, s az nem könnyű. Az új élet új erkölcsöt kíván, amelynek alapja a világtakarékosság elve. Az elvvel ma már mindenki egyetért, de a gyakorlatban nem sokat számít, amíg új, szégyennel és megvetéssel sújtó illemtan nem épül rá. Az illem az erkölcs napi gyakorlata.
Egészségőrzés
Egészséged őrzéséhez ne használj fölösleges eszközöket!
Fuss, sétálj, gyalogolj, tornássz, jógázz, de ne használj szobakerékpárt, gyaloglógépet és más effélét! Ezek gyártása és utóélete kártékony, használata energiapazarló, s felettébb nevetséges. Döbbenj rá, hová jutottunk: képesek vagyunk bonyolult és drága szerkezetekkel tölteni meg szobánkat, hogy a valódi cselekvést pótlékra cseréljük velük! Energiát fogyasztunk ahhoz is, hogy saját fölös energiánktól megszabaduljunk.
Egészségünk nem az egyedüli érték. Ha ellentétbe kerül a létrendi szempontokkal, nem feltétlenül az egészséget kell választanunk! Nem mindig az a létbarát megoldás, amely egyéni egészségünket legjobban szolgálja. Bizonyára egészségesebb a városi csapvíz helyett ásványvizet inni (esetleg kétdecis, eldobható palackokban), de fogyasztásával sokkal több szemetet termelünk, mint amennyi hasznos anyaghoz jutottunk, s az ásványvízipar nagy tájegységek vízkészleteit pusztítja el. A javak sok neméhez hasonlóan itt is az a helyzet, hogy a jobb módúak egészségéért a szegényebbek fizetnek sajátjukkal, valamint a későbbi nemzedékek, amelyek elől a természet adományait feléltük.
Ne csak saját egészségeddel foglalkozz, hanem a rendszerével, amelynek része vagy! Nagyobb rendszerek részei vagyunk; végső soron és elsősorban a természet részei. Hogyan gyógyíthatnánk a részt, amíg az egész a beteg?! Ha fontosnak tartod saját egészséged, főként a világ egészségével törődj.
Tudj meghalni is!
A halál az élet természetes része. Küzdjünk ellene, amíg egyszerűen és jó eséllyel tehetjük, de fogadjuk el, amikor egyre nagyobb terheket ró ránk és másokra életben tartásunk. Kínlódásunk bármi áron való meghosszabbításával mások és utódaink világát pusztítjuk, s nekik egyre kevesebb esélyük lesz az egészséges életre. Utódainkban élünk tovább. Minden halál az életért hozott áldozat.
Közlekedés
Feleslegesen autózni szégyenletes!
Az autó ma világunk és egészségünk talán legfőbb kártevője, de erről nem hallunk eleget. Gondoljunk bele, mekkora erővel lépnek fel az egészségügyi szervezetek és a kormányok pl. a dohányzás ellen! Vessük ezt össze azzal a ténnyel, hogy egy korszerű személyautó CO2-kibocsátása nagyjából annyi kilométerenként, mint ha valaki elszív tíz csomag cigarettát. A mobilitására büszke autós szemében semmiség, ha egy nap száz kilométert vezet, de ennek a könnyű kis napi útnak az eredménye megfelel egy igen erős dohányos egész évi "teljesítményének". S mennyivel több ma már az autós, mint a dohányos!
Az autózás ezerszerte károsabb a dohányzásnál. Sok egyéb ártalma mellett a kertvárosi termények fogyasztását is veszélyessé teszi.
A legkevesebb, amit az autózás ellen könnyen megtehetünk: ha nincs pénzünk autóra, ne szégyelljük, s tiszteljük azokat, akik nem autóznak! Függetlenül attól, hogy önként vagy kényszerűségből mondtak-e le róla, hiszen az eredmény közösségi haszna ugyanakkora.
Autóban egyedül utazni szégyenletes!
Ha alig több üzemanyag elhasználása mellett egy helyett négy embert juttatsz célba, az utazás fejenként negyedannyira lesz kártékony.
Ne játssz számítógépes játékokat!
Sokféle testi-lelki és szociális káruk a többi drognál is veszélyesebbé teszik őket. A legfontosabb, hogy ma ezek pörgetik leggyorsabban azt a "technológiai fejlesztést", amihez a hasznos programoknak is igazodniuk kell, s aminek következtében egyre sűrűbben kell lecserélnünk jól működő hardvereinket, vagy újabbakat (játékkonzolokat, tévét) venni hozzájuk. Ennek további következményeként az eszközöket mind rövidebb élettartamúra tervezik, készítik, s az informatika, amely eredetileg az anyagtalan információ eszméjére épült, ma már az energiapazarlás és szeméttermelés egyik húzóágazata.
A tűzijáték, légiparádé, díszkivilágítás illetlen ünneplési mód!
Végső soron minden ünnep az élet ünnepe. Döbbenetes, hogy jeles napjainkat életlehetőségeink pusztításával ünnepeljük: levegőszennyezéssel, energiapazarlással. Szégyenletes ebben örömet lelni. Ha új, méltó ünneplési módokat nem tudnánk kitalálni, még mindig visszatérhetünk azokhoz a régi szokásokhoz, amelyeket az újabb technikai eszközök feltalálása előtt követtünk.
A tulajdon átértékelése
A globalizáció folyamata és a létrendi válság számos területen lehetetlenné teszi a magántulajdon fenntartását. Szinte minden, ami birtokolható, anyagból és energiából áll, s ezek, természeti forrásaik elapadása óta, nem tekinthetők többé egyszerűen magántulajdonnak.
Feltétlenül szükséges a jogrend átalakítása, de ez nem e könyv témája. Itt csak annyit szögeznék le, hogy többé nem gondolhatunk szinte semmire úgy, mint ami csakis a miénk: "Megfizettem érte, az enyém, azt teszek vele, amit akarok".
Még több részlet és a könyv
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése